A hatályos jogszabályok szerint Magyarországon azok a magánszemélyek jogosultak
egészségügyi szolgáltatásra, akik
-
biztosítottak,
-
egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezettek,
-
megállapodás alapján egészségbiztosítási járulékot fizetnek,
-
jogszabályban meghatározott ellátásban (pl. táppénz, nyugellátás, tgys, gyed,
gyes, rsz-segély, támogatás, díj, járadék, stb..) részesülnek,
-
nevelési, oktatási, felsőoktatási intézmény nappali tagozatos tanulói, hallgatói,
-
szociális intézményben elhelyezettek,
-
fogvatartottak,
-
legalább 50 százalékban munkaképesség csökkentek, legalább 40 százalékban egészségkárosodottak,
-
hajléktalanok,
-
nevelőszülői tevékenységet folytat, és az e tevékenységéből származó tárgyhavi
járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát, naptári
napokra annak harmincad részét,
-
lakóhellyel, vagy tartózkodási hellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgárok,
illetve lakóhellyel rendelkező külföldi állampolgárok,
-
az önkormányzat jegyzője által kiállított hatósági igazolvánnyal rendelkező szociálisan
rászorult személyek,
-
a reájuk irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötték, és akiknek a havi jövedelme nem
éri el a minimálbér 30 százalékát.
Akinek rendezetlen az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét megalapozó jogviszonya,
az is hozzájut a megfelelő egészségügyi szolgáltatáshoz, de a jogosultságot megalapozó
jogviszonyt igazolnia kell. Amennyiben a jogosultságot az adóhatósághoz teljesítendő
egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség alapozza meg, a meg nem
fizetett járulékot utólag kell megfizetni.
Az [1] egészségbiztosítási szerv által vezetett egészségügyi szolgáltatásra jogosultak,
biztosítottak nyilvántartásában biztosítottként vagy egyéb jogcímen jogosultként
nem szereplő, [2]az állami adóhatóságnak átadott személyek adatait az adóhatóság összeveti
-
a foglalkoztatók által benyújtott havi adó- és járulékbevallás magánszemélyenkénti/foglalkoztatottankénti
adataival, valamint
-
az egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetőkről vezetett nyilvántartása adataival
[3], illetőleg
-
az adóhatóság által vezetett, a foglalkoztatókról és az általuk foglalkoztatott
biztosított személyekről vezetett nyilvántartás adataival.
Amennyiben a vizsgálat után az állami adóhatóság azt állapítja meg, hogy az egészségbiztosítási
szerv által átadott magánszemély adatai egyik nyilvántartásban sem szerepelnek,
értesítő levél formájában felszólítja a magánszemélyt egészségügyi szolgáltatásra
való jogosultságának igazolására.
Ha a felszólítást követően a magánszemély vagy képviselője hitelt érdemlően bizonyítja,
hogy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága fennáll, az ezt bizonyító
okiratot, nyilatkozatot az állami adóhatóság haladéktalanul továbbítja a magánszemély
lakóhelye szerint illetékes egészségbiztosítási szervnek.
Hitelt érdemlő igazolásnak minősül jellemzően pl. a foglalkoztató vagy az egészségügyi
szolgáltatással összefüggésben bejelentésre kötelezett által kiállított – a bejelentés
teljesítéséről szóló – igazolás; az eredeti munkaszerződés, megbízási szerződés
a munkabérről, megbízási díjról szóló írásbeli elszámolással együtt; nappali rendszerű
oktatási intézményben folytatott tanulmányokról szóló intézményi igazolás, illetve
érvényes diákigazolvány; nyugdíjra való jogosultságát igazoló dokumentum; ellátást
megállapító jogerős határozat stb.
A hitelt érdemlő bizonyítás legjellemzőbb jogcímeit, dokumentumait a tájékoztató
mellékletét képező lista tartalmazza. Tájékoztatjuk, hogy egészségügyi szolgáltatásra
jogosultságának igazolására felhasználható minden olyan közokirat és teljes bizonyító
erejű magánokirat, valamint minden más, erre alkalmas további bizonyítási eszköz,
amely a biztosítással járó jogviszony fennállását, illetve az egészségügyi szolgáltatásra
való jogosultságot valószínűsíti.
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság a biztosítási jogviszonynak,
illetve a jogosultság feltételeinek megszűnését követően – passzív jogon – további
45 napig fennmarad. Ha a biztosítási jogviszony, illetve a jogosultság időtartama
45 napnál rövidebb volt, akkor a jogosultsági feltétel megszűnését követően az
egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság ezen időtartammal hosszabbodik meg.
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság 45 napig marad fenn, ha a jogosultsági
feltétel megszűnését megelőzően fennállt korábbi jogosultsági feltétel 45 napnál
hosszabb ideig állt fenn és az utolsóként megszűnt jogosultsági feltétel nem állt
fenn 45 napig, de a két jogosultsági feltétel fennállása között 30 napnál kevesebb
nap telt el. A passzív jogú egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságra vonatkozó
rendelkezések a biztosítás szünetelése esetén nem alkalmazhatók. [4]
Amennyiben a magánszemély a felszólítás kézhezvételétől számított nyolc napon
belül az adóhatóság előtt hitelt érdemlő módon nem bizonyítja egészségügyi szolgáltatásra
való jogosultságát, vagy amennyiben az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság
hitelt érdemlő igazolására szolgáló eredeti dokumentum bemutatása, igazolása akadályba
ütközik, akkor a 8 napos határidőn belül az akadályoztatás tényét és az annak
alátámasztására szolgáló tényeket személyesen vagy postai úton nem jelenti be,
az adóhatóság a magánszemélynek a legutóbb fennállt egészségügyi szolgáltatásra
való jogosultsága megszűnését követő első naptól az egészségügyi szolgáltatási
járulékfizetési kötelezettségét határozattal előírja.
[1] az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 20. § (8) bekezdésében
foglaltak értelmében,
[2] a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint
e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 44/B. §-a vagy
44/C. §-a alapján
[3] a Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése alapján
[4] a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény
29. § (9)-(10) bekezdés, valamint 46. § (1) bekezdés a) pont alapján
